Olimpiai bajnokaink: Fenyvesi Csabát semmi nem tudta megzavarni a győzelemig vezető úton
Minden idők egyik legjobb magyar vívójaként Fenyvesi Csaba három olimpiai aranyérmet nyert, 1972-ben ráadásul egyéniben is a világ legjobbja lett.
Fenyvesi Csaba 1943. április 14-én született Budapesten, tizenöt éves volt, amikor elkezdett vívni a BVSC-ben. Hamarosan tőrvívóként és párbajtőrözőként is az ország legjobbjai közé tartozott, első magyar bajnoki címét is előbbi fegyvernemben szerezte 1964-ben. Nemzetközi szinten főleg párbajtőrben indult, az 1967-es világbajnokság előtt került be a válogatott keretébe. Mexikóvárosban tagja volt az olimpiai bajnok csapatnak, amellyel 1970-ben világbajnokságot is nyert. A müncheni olimpiáig bezárólag három további világbajnoki érmet szerzett, `70-ben egyéniben a harmadik helyen végzett.
Hetvenegy fő vágott neki az 1972-es olimpia egyéni párbajtőr-versenyének Magyarországot Fenyvesi Csaba, a címvédő Kulcsár Győző, valamint Schmitt Pál képviselte a szeptember 4-én kezdődő megmérettetésén. A mezőnyt először tizenkét darab csoportra osztották. Fenyvesi az első körben két asszót is elveszített, ám ez sem veszélyeztette a továbbjutását. A második fordulóban a magyar vívó megint egyszer kikapott, egyszer pedig döntetlenre végzett (ez mindkét fél számára vereséget jelentett), ám kiváló találati aránya miatt bekerült a csoportból továbbjutó három versenyző közé.
A negyeddöntőben négy győzelmének köszönhetően élen zárt a csoportjában és Kulcsár Győzőhöz hasonlóan bejutott az elődöntőbe, ahol a legjobb 12 vívó szerepelt. Fenyevesi pedig kétszer is veszített, így nehéz helyzetbe került: a két szovjetet Igor Valetovot és a Tokióban egyéniben diadalmaskodó Hrihorij Krisszt is le kellett győznie. Ő mindkettőjüket felülmúlta és így bejutott a hatos döntőbe.
Szeptember 5-ét írtuk ekkor, vagyis ez volt az a nap, amikor a Fekete Szeptember terrorszervezet túszul ejtette és meggyilkolta az izraeli sportolókat az olimpiai faluban. A döntőt este rendezték volna meg az eredeti kiírás szerint, ám a túszdráma miatt a teljes délutáni programot törölték. A vívók teljesen bizonytalan helyzetben voltak, végül a gyászceremónia után, délben tudták meg, hogy folytatódik az olimpia.
A finálé első asszóját Kulcsár és Fenyvesi egymás ellen vívta, a csörtét megelőző órákban a két magyar elment sakkozni, hogy a hatos döntő előtt kitisztuljanak a gondolataik. A két honfitárs mérkőzésén Fenyvesi győzelméhez némi szerencse is kellett ugyanis Kulcsár pengéje beakadt a sisakjába miután ő is elérte ellenfelét, ám nem együttes találatot ítéltek, hanem csak az ő szúrását találták érvényesnek. A francia Jacques La Degaillerie ellen sem volt mindennapi a magyar vívó asszója: az ellenfél stábja több mint 15 percig vitatott egy tust, és végül a 4:4-es eredmény azt jelentette, hogy mindkét fél veszített.
Fenyvesi Csaba célja ilyen körülmények között is az arany volt, és nem zökkentették ki ezek a meglehetősen furcsa körülmények között sem. 5:1-re győzte le az erdélyi Pongrátz Antalt, majd a Jacques Brodint is négy tussal múlta felül. Utolsó csörtéjét a svéd Rolf Edlinggel vívta, akit a papírformának megfelelően, meglehetősen hamar szintén 5:1-re vert és így magabiztosan nyerte meg az egyéni olimpiai bajnokságot.
Győzelmét követően a párbajtőrcsapat sorozatban elért harmadik győzelméből is oroszlánrészt vállalt, majd a tőrcsapat tagjaként a negyedik helyen végzett Münchenben. Ott volt Montrealban is, ahol egyéniben nem sikerült jól szerepelnie, a csapattal pedig negyedikként zárt. Utolsó nagy sikerét 1978-ban érte el, amikor csapatban világbajnok lett. Sportpályafutását 1980-ban fejezte be.
Már a mexikói olimpia előtt orvosi diplomát szerzett, előbb kórboncnokként, majd plasztikai sebészként dolgozott, de tevékenykedett az Egyesült Államokban is egy rákkutató-alapítvány igazgatójaként. 1986-tól 1993-ig a BVSC vívószakosztályát vezette, valamint volt a vívó-válogatott menedzsere is. A háromszoros olimpiai bajnok 2015. november 3-án hunyt el Budapesten.