Olimpia: akik határon túliként öregbítették a magyar sport hírnevét - I. rész

Dorogi László
Dorogi László

Összesen 70 olyan magyar sportoló végzett a legjobb hat között olimpián 1920 után, aki Magyarország mai határain kívül látta meg a napvilágot. Háromrészes cikksorozatunk első részében az 1924 és 1932 között olimpiai pontot szerző  sportolókkal foglalkozunk. 

Fotó: olimpia.hu

Keresztes Lajos (1900. április 30.-1978. augusztus 9.): a Hargita megyei Alsósósfalván született, édesapját korán elveszítette, ezért édesanyja nevelte fel nyolc testvérével együtt. Mivel vézna gyereknek számított, a birkózást orvosi tanácsra kezdte el Marosvásárhelyen, emellett kitanulta a hentes- és mészárosszakmát is, majd 17 évesen költözött Budapestre. Birkózó tehetségére a Budapest-bajnok Maróti József figyelt fel. 1921 és 1924 között Svédországban, Finnországban és Németországban is élt, az 1924-es párizsi olimpiára rossz formája és egy betegség miatt ki sem akarták vinni, ennek ellenére ő teljesített legjobban a magyar küldöttség tagjai közül a játékokon. A magyar szempontból vesztes világháború miatt azonban a sportvilágban akkoriban nem számíthattak honfitársaink a játékvezetők "támogatására", de Keresztes a politikai ellenszélben is ezüstérmet tudott szerezni a kötöttfogású birkózás könnyűsúlyú kategóriájában. Rendkívül bosszantotta, hogy "csak" második lett, ezért már ott és akkor megfogadta, hogy ilyen többet nem fordulhat elő. A civil életben számos problémával küzdött, vállalkozásai nem hoztak sokat a konyhára, több üzletét is el kellett árvereztetni, mert nem tudta fenntartani azokat. Az 1928-as amszterdami olimpián aztán sikerült beváltania korábbi ígéretét és ellenállhatatlan birkózással szerezte meg az olimpiai bajnoki címet - pedig makacs reumája gyakran kínozta már ez idő tájt. A hazafelé tartó úton a kabinját ellenőrző határőröktől piros-fehér-zöld szalagos babérkoszorút kapott ajándékba, amire mindig nagyon büszkén emlékezett, ugyanis a koszorú szalagján ez állt: a trianoni határnál az amszterdami győzőnek. A szóbeszéd szerint először Keresztes Lajost szemelték ki a legendás Tarzan-filmek főszerepére, amit végül a Temesvár mellett született Johnny Weismüller kapott meg, ugyanis Keresztes nem fogadta el a Metro-Goldwyn-Mayer filmstúdió ajánlatát. Keresztes Lajos a történelem első székely olimpiai bajnokaként vonult be a történelemkönyvekbe. Aktív pályafutása után edzőnek állt, ő készítette fel a később tragikus körülmények között elhunyt kétszeres olimpiai bajnok Kozma Istvánt.

Fotó: olimpia.hu

Schenker (Ozoray) Zoltán (1880. október 13.-1966. augusztus 25.): a partiumi Váradszentmártonon látta meg a napvilágot 1880. október 13-án, jól megtermett, kiváló fizikummal rendelkező sportoló hírében állt. Ez nem véletlen, hiszen gyerekkorától kezdve szenvedélyesen sportolt: versenyszerűen úszott, síelt, atletizált, birkózott, célba lőtt, tornászott, súlyt emelt, lovagolt és korcsolyázott. Bécsújhelyen végezte el a tiszti iskolát - itt ismerkedett meg a vívás alapjaival is -, majd a monarchia hadseregében szolgált, éppen ezért az 1908-as londoni olimpián nem indulhatott el magyar színekben. Négy évvel később Stockholmban viszont már a Szegedi AC vívójaként tagja volt az olimpiai bajnoki címet szerző férfi kardcsapatnak, míg egyéniben negyedik helyen zárt - három másik magyar, Fuch Jenő, Békesy Béla és Mészáros Ervin előzte meg. Amikor a párizsi olimpián pástra lépett már a 44. életévét is betöltötte, de ez sem akadályozta meg abban, hogy a kardcsapattal ezüst-, a tőrcsapattal bronzérmet szerezzen. Visszavonulása után edzőnek állt, a második világháború után Érden, majd Diósdon élt, s már túl volt a hetvenedik életévén, amikor még mindig kerékpárral járt át Budafokra, hogy megtartsa az órákat fiatal tanítványainak. Könyvet írt a modern kardvívásról, amelyet német és lengyel nyelvre is lefordítottak.

Széchy László (1891. november 18.-1963. szeptember 12.): az akkori Osztrák-Magyar Monarchia területén található Aradon született, életútjáról viszont nem sokat tudunk. Az 1924-es párizsi olimpián tagja volt az ezüstérmes kardvívó csapatnak, a Tisza István Vívó Club versenyzőjeként pedig többszörös magyar bajnoknak vallhatja magát. Sportolói pályafutása mellett a civil életben is maradandót alkotott, gépészmérnöki végzettséget szerzett, majd a Fővárosi Elektromos Művek igazgatója lett.

Fotó: Magyar Sportmúzeum

Uhlyárik Jenő (1893. október 15. -1974. április 23.): az egykori Szepes vármegye székhelyén, Lőcse városában született a mai Szlovákia területén. Kard- és tőrvívásban is versenyzett, de a komolyabb sikereit a kard szakágban érte el. 1924 és 1929 között hét alkalommal szerepelt a magyar válogatottban, Széchy Lászlóhoz hasonlóan ő is tagja volt a párizsi olimpián ezüstérmet nyerő kardcsapatnak. Egyéni legjobb eredményét a következő évi, oostendei Európa-bajnokságon érte el, ahol az aranyérmes Garay János mögött és a bronzérmes Petschauer Attila előtt második helyen zárt. Az 1928-as amszterdami olimpiára már nem utazott el, aktív sportolói pályafutását 1930-ban fejezte be. A második világháború előtt 1934-től a Magyar Vívószövetség főtitkára volt, később kisipari termelőszövetkezeti műszaki rajzoló volt - szakkönyvet is írt -, majd hivatásos katonának állt. A tüzérségtől ezredesi rangban vonult nyugalomba.

Fotó: huszadikszazad.hu

Gáspár Jenő (1896. -1945): június 19-én született a mai Ukrajna területén található Ungváron. Életéről nem sokat tudunk, legnagyobb sportsikerét az 1924-es párizsi olimpián érte el, amikor ötödik helyen végzett magasugrásban. Egy korabeli beszámoló szerint két évvel később váratlanul vissza akart vonulni a sporttól, ugyanis 1926 telén súlyos betegségen esett át, ami miatt fizikailag legyengült. Az újságcikk szerint úgy vélte, hogy bizonyos körök részéről betegsége alatt és után más bánásmódot érdemelt volna, mint amilyenben részesült, ezért vette komolyan fontolóra sportpályafutása felfüggesztését.

Fotó: fradi.hu

Vértesy József (1901. február 19.-1983. december 21.): Vrábel Józsefként látta meg a napvilágot 1901. február 19-én a vajdasági Zomborban. Három éves volt, amikor családjával Budapestre költözött, apja a Podmaniczky utcában volt fodrász. Még iskolás volt, amikor a Császár fürdőben munkát kapott egy kabinos mellett, ennek köszönhetően úszhatott ott, ekkor figyelt fel rá Komjádi Béla. Jó úszónak számított, úszásban és vízilabdában is bajnoki címet 1921-ben a Ferencváros sportolójaként. Az 1924-es párizsi olimpián a vízilabda-válogatott tartalékosaként vett részt, így csupán egy mérkőzésen szerepelt az ötödik helyen záró csapat tagjaként, ám ezt követően alapembere lett a nemzeti csapatnak. Négy évvel később Amszterdamban már az olimpiai dobogóra is felállhatott, amikor a válogatottal ezüstérmet szerzett, de legnagyobb sportsikerét az 1932-es Los Angeles-i ötkarikás játékokon érte el, ahol a vízilabda-válogatott tagjaként olimpiai bajnoki címet szerzett. Akkoriban már könyvtárosként is dolgozott, később pedig úszóedzőnek állt, tanítványai összesen 1 olimpiai bajnoki, 2 Európa-bajnoki és 29 magyar bajnoki címet szereztek. 1944-ben Vértesy váltotta a magyar vízilabda-válogatott szövetségi kapitányi posztján Németh Jánost, ám megbízatása első ízben nem tartott sokáig. A második világháború után már a pólóedzőséget helyezte előtérbe, foglalkozott a vízilabda és az úszás elméletével is, trénerként számos új módszert dolgozott ki. 1949-ben újfent magyar szövetségi kapitány lett, mindemellett a Szolnoki Dózsát is irányította. 1954 és 1956 között a román vízilabda-válogatott edzőjeként tevékenykedett, de több mint két évtizeden át tartó edzői pályája során olyan alakulatokat irányított, mint a Vasas, a Csepel Autó, vagy az OSC utánpótlás csapata. 1951-ben megkapta a Magyar Köztársasági Sportérdemérem ezüst fokozatát.

Fotó: olimpia.hu

Wenk János (1894. április 24.-1962. október 17.): a mai Szlovákia területén található Csacán látta meg a napvilágot. Már az 1912-es stockholmi olimpián is részt vett, ahol a vízilabda-válogatottal ötödik helyen zárt. Elindult hátúszásban is, ám ott végül szabálytalan technika miatt kizárták. Mivel igen fiatalon került az olimpiai csapatba 1912-ben, az első világháború után az 1924-es párizsi játékokon is részt vehetett a nemzeti csapattal, amellyel ugyancsak az ötödik helyet szerezte meg. Később az 1926-os és 1927-es kontinensbajnok magyar csapatnak is tagja volt, klubjával a Ferencvárossal pedig tizenkét magyar bajnoki címet szerzett. Pechére, az 1932-es ötkarikás csapatban már nem kapott helyet, így nem vallhatja magát olimpiai bajnoknak.

Velez Rezső (1887. augusztus 31.-1971. május 15.): az Osztrák-Magyar Monarchiában, a mai Szlovákia területén található Révkomáromban született. Tanulmányait a Budapesti Műszaki Egyetemen folytatta, ahol gépészmérnökként végzett. Az 1912-es és az 1924-es olimpián összesen tíz versenyszámban (hadipuska 300 méter, hadipuska csapat összetett, hadipuska összetett egyéni 300 méter, hadipuska 600 méter, futószarvas csapat, futószarvas egyéni egyes lövés 100 méter, önműködő pisztoly 25 méter, tetszés szerinti fegyver egyéni 600 méter, kisöbű puska 50 méter, futószarvas egyéni kettes lövés) indult el sportlövőként, a legjobb eredményét Párizsban, a futószarvas csapat tagjaként érte el. Ezt a számot ma futócéllövészetnek hívják, a versenyzők egyes lövéseket adtak le a száz méter távolságban lévő futószarvas céltáblára, a magyar csapat pedig összesen 97 találatot ért el, amivel a hatodik helyen végzett.

Fotó: vivomuzeum.hu

Gombos Sándor (1895. december 4.-1968. január 27.): a vajdasági Zomboron született, a vívással is szülővárosában ismerkedett meg gimnáziumi évei alatt. Miután leérettségizett, az első világháború a frontra szólította, visszatérését követően fogorvosként diplomázott le 1921-ben. Csak ezt követően kezdett el versenyszerűen vívni, ám az 1924-es olimpiai csapatba még nem került be, amit hatalmas kudarcként élt meg. A csalódás még nagyobb erőbedobásra késztette, 1926-ban a Margitszigeten rendezett Európa-bajnokságot már veretlenül nyerte meg, az 1928-as amszterdami olimpián pedig felért a csúcsra: Garay János, Glykais Gyula, Petschauer Attila, Rády József és Tersztyánszky Ödön oldalán a kardcsapat tagjaként olimpiai bajnoki címet szerzett. A válogatottban összesen 31 alkalommal szerepelt, az aktív sporttól 1932-ben vonult vissza. Ezt követően orvosként praktizált, a második világháborút követően viszont visszatért a víváshoz és elévülhetetlen érdemeket játszott abban, hogy a vívóélet újra induljon az országban. 1945-ben a Magyar Vívó Szövetség ügyvezető elnökének is megválasztották, halála után 19 évvel a Zsidó Sporthírességek Csarnokába is beválasztották.

Fotó: hg.hu

Szepes Béla (1903. szeptember 5.-1986. június 20.): saját bevallása szerint karikaturistának született a mai Szlovákia területén található Iglóban, Strauch Béla néven. Páratlan grafikusi pályafutásának sportolói karrierje adta meg a kezdőlökést, számtalan karikatúrát készített olyan legendás sportolókról, mint például Papp Laci. Tanulmányait a Toldi Reálgimnáziumban, majd az Iparművészeti Iskolában folytatta, de úttörője volt a honi sísportnak is, 1923-ban ő lett Magyarország első síugró bajnoka. Az 1924-es téli olimpián Chamonix-ban 18 kilométeres sífutásban és a síugrásból valamint sífutásból álló északi összetettben is rajthoz állt, de mindkét versenyt feladni kényszerült. Az atlétikával a MAC-pályán ismerkedett meg, s bár kedvenc szakága a gerelyhajítás volt, alkata nem tűnt ideálisnak a sportághoz. Szepes erre a tézisre alaposan rácáfolt, hét magyar, később három angol bajnoki címet is bezsebelt gerelyhajítóként, az amszterdami ötkarikás játékokon pedig ezüstérmet szerzett 65,26 méteres hajításával. Már fiatalon sporttudósítóként és karikaturistaként dolgozott a Nemzeti Sportnak, de olyan neves külföldi lapoknak is rajzolt, mint a Berliner Illustrierte Zeitung. Később a Magyar Atlétikai Szövetség szövetségi kapitánya lett, de az 1930-as években néhány magyar film forgatókönyvének írásába is besegített. Sokáig a részben általa alapított Képes Sport képszerkesztője volt, majd nyugdíjba vonulásáig a Budapesti Grafikának dolgozott. 1930-ban házasodott össze Scherbach Magdolnával, aki ekkor vette fel a Szepes Mária nevet. Házasságuk egészen az 1986-ban bekövetkezett haláláig tartott.

Frantz Valéria, Herpich Rudolfné, később Nagy Jenőné (1900-1981. október 15.): a mai Horvátország területén található Pulában született. A tornával a Budapesti Budai Torna Egyletnél ismerkedett meg, s a magyar válogatott tagjaként részt vett az 1928-as amszterdami játékokon. A női torna éppen ebben az évben került az olimpiai sportágak közé és a Frantz, Hámos Mária, Hennyey Aranka, Kael Anna, Kövessy Margit, Páli Margit, Rudas Irén, Csillik Margit, Szöllősi Ilona, Tóth Judit összeállítású, az összetett csapat szakágban induló válogatott az első versenynap után még az első helyen állt, a másodikon azonban a finoman fogalmazva sem magyarbarát pontozók tevékenységének eredményeként visszaesett a negyedik helyre. A Magyarországi Tornaegyletek Szövetségének igazgató tanácsa 1932 novemberében a tornászcsapat tagjainak a pontozás miatti sérelem elégtételeként a szövetség nagy bronzérmét adományozta, zománcozott öt karikával, amelyre az "Emlékül és elégtételül - 1928" feliratot vésette. Frantz aktív pályafutása után edző, majd sportdiplomata lett, 1948-ban beválasztották a Nemzetközi Torna Szövetség Női Torna Technikai Bizottságába, ahol 1972-ig tagként, majd a Bizottság vezetőjeként képviselte a magyar torna sportot. Sportdiplomataként összesen tizenegy olimpián vett részt, ő volt az edzője az 1956-os melbourne-i játékokon aranyérmet szerző, Bodó Andrea, Keleti Ágnes, Kertész Alíz, Korondi Margit, Köteles Erzsébet, Tass Olga összeállítású kézi-szercsapatnak.

Kövessy Margit (1907. szeptember 1.-1992. augusztus 30.): a mai Szlovákia területén található Selmecbányán született, Frantz Valériához hasonlóan tagja volt az első magyar olimpiai női tornacsapatnak. Frantz-cal ellentétben viszont pályafutása után nem tartott ki a profi sport mellett, matematika-fizika-testnevelés szakos középiskolai tanárnak állt.

Tarródi Szigritz Géza (1907. január 18.-1949. december 12.): a gyetvai járásban található Kriványon született a mai Szlovákia területén, ám idegen hangzású családi neve helyett előnevén, Szigritz Gézaként versenyzett. Tagja volt az 1926-os úszó Európa-bajnokságon ezüstérmet szerzett, Bitskey Zoltán, Wanié András, Bárány István, Tarródi Géza összeállítású négyszer kétszáz méteres gyorsváltónak, majd egy évvel később bronzérmet szerzett a kontinenstornán - újfent a váltó tagjaként. Az 1928-as amszterdami olimpián két úszószámban indult, ám a 400 méteres gyorsúszásban kiesett az első selejtező körben, a váltóval viszont csak egy hajszállal maradt le a dobogóról, a négyszer kétszáz méteres gyorsváltó a negyedik helyet kaparintotta meg. Később Eger város közüzemi tisztviselőjeként dolgozott, mindössze 42 éves korában halt meg 1949. december 12-én.

Fotó: vivomuzeum.hu

Danÿ Margit (1906. február 5-1975. január 22.): a ma már Arad részét képező, ám akkoriban még külön községként működő Mikelakán látta meg a napvilágot. A trianoni békediktátumot követően költözött családjával Magyarországra, 1921-ben Kunszentmártonban telepedtek le. 1924-től a Honvéd Tiszti Vívó Klub, később a MAC tőrvívója volt. 1928-ban ő nyerte meg az első hivatalos magyar női vívóbajnokságot és részt vett az amszterdami olimpián is, ahol végül a hatodik helyet szerezte meg egyéniben. Négy évvel később Los Angelesben is pástra állt, ott a tizenegyedik helyen végzett. Aktív pályafutását 1938-ban fejezte be, majd a második világháború kitőrését követően Görögországban telepedett le, később a Görög Vívó Szövetség elnöke lett, Athénban is halt meg. 2008-ban a kunszentmártoni sportcsarnok az ő nevét vette fel, az ünnepségen részt vett a Magyar Vívószövetség elnöke, Gémesi György is.

Fotó: ute.hu

Kabos Endre (1906. november 5.-1944. november 4.): Katz Endre néven született Nagyváradon, gyerekkorát Berettyóújfaluban töltötte. Saját bevallása szerint húszéves koráig nem is foglalkozott versenyszerűen a vívással, ekkor csatlakozott a Vívó Athletikai Clubhoz Budapesten. 1932-ben megnyerte az első olimpiai válogatót itthon biztosítva ezzel helyét az ötkarikás csapatban. Gerevich Aladár, Glykais Gyula, Nagy Ernő, Pettschauer Attila és Piller György oldalán megnyerte a kardozók csapatversenyét Los Angelesben, egyéniben pedig a harmadik helyen zárt. Három hónappal az amerikai játékok után - sértődöttségből - váratlanul bejelentette visszavonulását, amiért nem vitték ki az 1930-as Európa-bajnokságra, ennek ellenére mégis maradt a páston. az 1936-os berlini olimpián megvédte olimpiai bajnoki címét a kardcsapattal és egyéniben is felért a csúcsra. Jelentős nemzetközi sikerei ellenére soha nem nyert magyar bajnoki címet. Berlini olimpiai sikerének tiszteletére olimpiai tölgyet ültetett Berettyóújfaluban, amely ma is a városi könyvtár épülete előtti parkban található. Sportolói pályafutása után az Újpesti TE vívó szakosztályának elnöke lett, de zsidó származása miatt a második világháborúban munkaszolgálatra kényszerült Budapesten. Halálának körülményei mai napig rejtélyesek, az egyik teória szerint a 38. születésnapját megelőző napon éppen feleségéhez tartott a 48-as villamossal a Margit hídon, amikor a németek felrobbantották a hidat, más források szerint teherautóval szállították át munkaszolgálatos társaival együtt, amikor a pesti hídfő a levegőbe repült. Holtteste sosem került elő, 1986-ban a Zsidó Sporthírességek Csarnokába választották.

Fotó: magyarszablyabp.hu

Nagy Ernő (1898. augusztus 2. -1977. december 8.): augusztus 2-án született az erdélyi Facsádon s Kaboshoz hasonlóan ő is tagja volt minden idők egyik legjobb magyar vívócsapatának. A fiumei Haditengerészeti Akadémián végzett 1916-ban tengerészzászlósként, az első világháborúban a Helgoland kiscirkálón szolgált. A Magyar Atlétikai Club tagjaként kard- és tőrvívásban egyaránt versenyzett, de nemzetközi szintű eredményeit kardvívásban érte el. Az 1932-es olimpiai csapatgyőzelem után 1938-ban vonult vissza, és a MAC vívószakosztályának vezetője lett. Később a Magyar Vívó Szövetség válogató tagjaként, oktatóként és edzőként is dolgozott.

Fotó: magyarfutball.hu

Manno Miltiádész (1879. március 3.-1935. február 16.): a magyar sporttörténet egyik legizgalmasabb életútjával rendelkező olimpiai pontszerzője, az Osztrák-Magyar Monarchia területén, a vajdasági Pancsovában látta meg a napvilágot egy emigráns görög család fiaként. Amolyan sportoló polihisztornak számított, úszott, futott, atletizált, sőt még az evező válogatottba is bekerült, de labdarúgóként, kerékpárosként és síelő sportágakban is szép sikereket ért el. Ennek ellenére karikaturistaként vált igazán ismertté, dolgozott a korabeli élclapokban, miközben jó festőként portrékat, egész alakos figurákat festett, szobrai pedig - amelyek közül a legismertebb az olimpiai érmet hozó Birkózó - ma már felbecsülhetetlen értéknek számítanak. A Budapesti Torna Club középcsatáraként az első két magyar labdarúgóbajnokság gólkirálya lett és bajnoki címet is szerzett - 1901-ben hat mérkőzésen 17 gólt rúgott, ami azóta is megdöntetlen rekord. Ezzel egy időben az akkoriban kialakuló téli versenysportág, a gyorskorcsolyázás egyik első rekordere lett, részt vett az első magyar gyorskorcsolya bajnokságon, 1903-ban Európa-bajnoki ezüstérmes lett az oslói Európa-bajnokságon. Az 1912-es stockholmi olimpián tagja volt a magyar evezős-nyolcasnak, az aktív sporttól az első világháború után vonult vissza. 1928-ban megtervezte az FTC hivatalos turulmadaras jelvényét. A kommün bukását követően a Tanácskormányzás visszásságait bemutató, szókimondó plakátjai, rajzai miatt a szocialista érában afféle horthysta polgári művészként könyvelték el, munkásságát igyekeztek eltusolni. Egyik utolsó nagy dobásaként lett olimpiai pontszerző is, az 1932-es Los Angeles-i játékok szellemi versenyén, művészeti versenyek kategóriában alkotását a szobrászati művek között ezüstéremmel jutalmazták.

Fotó: huszadikszazad.hu

Bogen-Bogát Erna (1906. december 31.-2002. november 23.): a lengyelországi Jarosławban született Bogen-Bogáti Erna valamelyest kakukktojásnak számít azon olimpiai pontszerzők névsorában, akik a trianoni határokon túl látták meg magyarként a napvilágot, ám magyarként elért jelentős sportsikerei mégis helyet követelnek ebben a felsorolásban. Pályafutása során a Honvéd Tiszti Vívó Klub, a Budapesti Egyetemi Atlétikai Club, a Csepeli MTK és a Budapesti Vörös Meteor tagjaként is vívott, 1928 és 1937 között szerepelt a magyar vívóválogatottban tőrözőként. 1932-ben bronzérmet szerzett egyéniben a Los Angeles-i olimpián, mindemellett egyszeres világbajnok és háromszoros Európa-bajnok csapatban. Aktív pályafutását 1952-ben hagyta abba. Feleségül ment a hétszeres olimpiai bajnok Gerevich Aladárhoz, fiuk Gerevich Pál kétszeres olimpiai bronzérmes, másik gyermekük Gerevich György pedig sikeres vívóedző lett.

Szabados László (1911. április 11.-1992. április 28.): a vajdasági Szabadkán született, szülővárosában már fiatal korában több sportágat kipróbált, atletizált, teniszezett, evezett és jégkorongozott is, de végül az úszásnál kötött ki. Középiskolai és egyetemi tanulmányait Budapesten folytatta, a Zrínyi Miklós Gimnáziumban érettségizett, majd a Pázmány Péter Tudományegyetemen szerzett jogi doktorátust. 1929-ben az országos középiskolás döntőben második lett száz méteres gyorsúszásban, később a Magyar Úszó Egyesület, az Újpesti Tornaegylet és a Főiskolás Bajtársi Egyesület tagjaként versenyzett. 1931 és 1934 között hétszer volt az úszóválogatott tagja, az 1932-es Los Angeles-i játékokon Wanié Andrással, Székely Andrással és Bárány Istvánnak bronzérmet szerzett a négyszer kétszázas gyorsváltó tagjaként.

Fotó: huszadikszazad.hu

Donogán István (1897. december 13.-1966. november 25.): a vajdasági Zentán látta meg a napvilágot, 1924-ben lett a Szegedi Testgyakorlók Körének atlétája, majd 1929-től már Budapesten sportolt. Diszkoszvetésben és súlylökésben is versenyzett, de kiemelkedő eredményeit előbbiben érte el. 1926 és 1937 között összesen huszonhat alkalommal szerepelt a magyar válogatottban, ezen időszak alatt két nyári olimpián vett részt. 1928-ban Amszterdamban nem sikerült döntőbe jutnia, négy évvel később viszont Los Angelesben az ötödik helyen végzett. 1931-ben megdöntötte Egri Kálmán akkor már három éve fennálló országos csúcsát, és részt vett az első atlétikai Európa-bajnokságon is Torinóban, ahol bronzérmet szerzett, amivel ő lett a szakág első magyar Európa-bajnoki érmese. Legjobb eredményét, 48,86 métert harminchét évesen dobta 1935-ben. 1937-ben vonult vissza a válogatottságtól, egy évvel később pedig az aktív sporttal is felhagyott.

Madarász Endre (1909. november 8.-1976. május 3.): Donogánhoz hasonlóan Madarász Endre is a vajdasági dobóatlétika büszkeségének számított, Felsőittabénen, jugoszláv nevén Srpski Itabejen született. Atlétikai pályáját Szegeden kezdte, és honfitársához hasonlóan diszkoszvetésben indult el a Los Angeles-i játékokon. Bár a magyar atlétáktól sokat vártak az olimpia előtt, mégis csak a két dobóatlétának sikerült pontszerző helyen zárnia, Madarász Donogántól szűk másfél méterrel lemaradva, egy centi híján 48 méteres hajításával a hatodik helyen zárt. Négy évvel később Berlinben is rajthoz állt, de ott már nem sikerült továbblépnie a selejtezőből. Az ötkarikás játékok után 1936-ban és 1937-ben is országos bajnoki címet nyert diszkoszvetésben.

http://www.sportfaktor.hu/./pages/sportfaktor/contents/article/56335/pics/lead_800x600.jpg
Magyar labdarúgás,birkózás,atlétika,Torna,Vízilabda,Úszás,vívás,MOB,Sportlövészet,olimpia

További cikkek

Magyar foci

Labdarúgó NB II: négygólos döntetlen Pécsett

2020.08.08. 19:50
A Pécs 2-2-es döntetlent játszott otthon a Győrrel a labdarúgó NB II harmadik fordulójának nyitómérkőzésén, szombaton.

Csapatsportok

Elhunyt Györe Lajos vízilabda mesteredző

2020.08.08. 18:00
Életének 73. évében elhunyt Györe Lajos vízilabda mesteredző.

Magyar foci

NB I: nincs további koronavírusos a Honvédnál

2020.08.08. 14:15
A Budapest Honvéd közleményt adott ki, miszerint a Magyar Futball Akadémián dolgozó egyik munkatárs pozitív koronavírustesztje után a többi dolgozó tesztje negatív lett.

Csapatsportok

Rengeteg autó- és motorsport valamint labdarúgó BL-meccsek a képernyőn

2020.08.08. 07:30
Az autósport és motorsport elitje is száguldozik majd a hétvégén, nézhetünk labdarúgást itthonról és külföldről, de sznúker, kerékpár és tenisz …

Egyéni sportok

Atlétika: a 110 gát sztárjai részt vesznek a Gyulai Memorialon

2020.08.07. 15:25
A férfi 110 méteres gátfutás lehet majd az augusztus 19-i Gyulai István Memorial Atlétikai Magyar Nagydíj egyik csúcsszáma.

Külföldi foci

Közvetítések: visszatér nyári álmából a Bajnokok Ligája

2020.08.07. 07:30
Dörzsölhetik a tenyerüket a topfutball rajongói, hosszú böjt után ismét képernyőn a legrangosabb európai kupáért folytatott csata.

Magyar foci

Labdarúgás: semleges helyszínen rendezhetik az őszi válogatott mérkőzéseket

2020.08.06. 18:30
Az UEFA tájékoztatása szerint a szeptemberi válogatott mérkőzéseket az eredeti helyszínek helyett semlegeseken fogják majd lejátszani.

Külföldi foci

Nemzetközi kupák: semleges helyszíne lehet a selejtezőknek Magyarország

2020.08.06. 16:40
Az UEFA hivatalos közleményében mondott köszönetet négy országnak, köztük Magyarországnak is, miután felajánlották stadionjaikat a Bajnokok Ligája-, …

Külföldi foci

Közvetítések: rangadó az Európa-ligában, folytatódik a vízilabda Magyar Kupa

2020.08.06. 07:30
Fontos mérkőzés elé néz az Európa-ligában a Sevilla az AS Roma ellen, míg a férfi vízilabda Magyar Kupában medencébe ugrik a …

Magyar foci

NB II: megint pontot veszített a Kaposvár, győzött a Nyíregyháza

2020.08.05. 21:10
Az élvonalból kiesett Kaposvári Rákóczi 1-1-es döntetlent játszott Győrben a magyar bajnokság második fordulójában.