Olimpia: akik határon túliként öregbítették a magyar sport hírnevét - II. rész

Kálovics Tibor
Kálovics Tibor

Összesen 70 olyan magyar sportoló végzett a legjobb hat között olimpián 1920 után, aki Magyarország mai határain kívül látta meg a napvilágot. Háromrészes cikksorozatunk második részében az 1936 és 1960 között olimpiai pontot szerző  sportolókkal foglalkozunk.

Fotó: haromszek.ro

Lőrincz Márton (1911. október 28.-1969. augusztus 1.): Székelyföld egyik legismertebb településén, Korondon született 1911. október 23-án, bár a legtöbb forrás tévesen október 28-ra teszi születésnapját. Nehéz gyerekkora volt, édesapját hamar elveszítette, mostohaapja pedig nem bánt vele kesztyűs kézzel. Mészárosinasként és asztalosinasként is tevékenykedett, akik ismerték, azt mondták róla, jó kötésű, kemény legény volt. A birkózással Keresztes Lajos 1928-as olimpiai sikere után esett szerelembe, s 1929-es Magyarországra szökését követően Cegléden kezdett el ismerkedni a sportág alapjaival. Később a Magyar Atlétikai Club birkózója lett és mindkét fogásnemben versenyzett. Tíz alkalommal volt a magyar birkózó válogatott tagja, kötöttfogásban és szabadfogásban is szerzett magyar bajnoki címet, ám legnagyobb sikerét az addig kevesebb sikerélményt hozó kötöttfogásban érte el Berlinben, amikor megnyerte az olimpiát. Korondon sportterem és a birkózó egyesület is felvette a nevét, Szentesen pedig teret neveztek el róla a Petőfi Sándor Általános Iskola előtt. A Kurca-parti település fogadta fiává a sportolót, miután az ötkarikás játékok után nem térhetett haza, aki ezt a gesztust azzal viszonozta, hogy a berlini olimpián az aranyérem mellé kapott tölgyfacsemetét a városnak ajándékozta. A Magyar Rádió Berlinben első alkalommal tudósított nyári olimpiai játékokról, s miután megnyerte az aranyérmet, így válaszolt arra a kérdésre, hogy mire gondolt a sorsdöntő ütközet közben: "Küzdelmemben az én jó öreg édesanyámra gondoltam, meg a szülőfalumra, a Hargita aljára, ahol édesanyám imádkozott értem. Így segített meg a Jó Isten, így tudtam győzni." Az aktív sporttól 1938-ban vonult vissza, a második világháború után pedig külföldre emigrált és cirkuszokban tartott birkózó-bemutatókat. 1948-ban Argentínában telepedett le, de többször is levelezett édesanyjának és mostohatestvérének honvágyáról. Utolsó levelét 1962. november 12-én Kanadában adta fel, ezt követően nem írt többet.

Fotó: olimpia.hu

Hazai Kálmán (1913. július 17.-1996. december 21.), Kutasi György (1910. szeptember 16.-1977. június 29.) és Molnár István (1913. január 5.-1983. július 1.) egyaránt külhoni magyarként élhette át testközelből a berlini olimpia egyik legfeszültebb és legkiélezettebb vízilabda-mérkőzését a házigazda németek ellen - természetesen Adolf Hitler szeme láttára. Hazai - aki Erkel Ferenc dédunokája volt - Marosvásárhelyen, Kutasi a horvátországi Fuiméban, Molnár pedig a mai Szlovákia területén található Galántán született. A németek a lélektani hadviselés minden lehetséges formáját bevetették az 1929 és 1939 között legyőzhetetlen magyar pólósok ellen a német fővárosban, dr. Beleznay László szövetségi kapitány a sorsdöntő találkozón 1-1-es állásnál el is hagyta mérgében az uszodát, mondván a játékvezetők nem ítéltek meg egy igencsak jogosnak tűnő négyméterest a magyaroknak. A válogatott erejét jelzi, hogy a nyitómérkőzésen, a jugoszlávok ellen aratott 4-1-es győzelmet mindenki tragédiaként élte meg, a gárda egyik szellemi vezére Halassy Olivér úgy is nyilatkozott a meccs után, hogy az előző tíz évben nem látott annyi önzést, mint azon a találkozón. Kutasi és Molnár - Tarics Sándorral kiegészülve - egyébként csak a Málta ellen 12-0-ra megnyert mérkőzésen kapott szerepet (később rájuk is ragasztották a máltai lovagok becenevet), ami arról maradt emlékezetes, hogy az egyik peches máltai fiú majdnem vízbe fulladt a mérkőzés közben, ezért a szövetségi kapitány sportszerűségből kihívta Németh Jánost a medencéből, hogy egyenlő létszám mellett fejezhessék be a csapatok az összecsapást. A minden idők egyik legkeményebb olimpiai vízilabda-mérkőzésekén történelembe vonuló magyar-német ütközet 2-2-es döntetlennel zárult, így az olimpiai bajnoki cím sorsáról a gólkülönbség és az utolsó játéknap döntött. A németek 4-1-re nyertek a belgák ellen, így a magyaroknak egy 4-0-s, kapott gól esetén egy legalább 7-1-es győzelemre volt szükségük a franciák elleni összecsapáson az aranyéremhez. A Nemzeti Sport korabeli tudósítása a következőket írta: „Szerencse, hogy Hitler a győzelmes német-belga mérkőzés végén eltávozott, mert így határozottan enyhült a feszültség”, a magyar válogatott pedig 5-0-ra múlta felül a gallokat, megvédve ezzel 1932-es Los Angeles-i bajnoki címét. Hazai Kálmán 1934 és 1942 között negyvenszer szerepelt a magyar válogatottban, 1946-ban Svédországba emigrált, majd 1960-ban Dániában telepedett le. Nyugdíjba vonulásáig úszó- és vízilabda-edzőként dolgozott, 1996. december 21-én Koppenhágában halt meg. Kutasi György csupán ötször szerepelt a magyar válogatottban 1934 és 1947 között, de 1947-ben még tagja volt az Európa-bajnoki negyedik magyar válogatottnak. Ezt követően Ausztráliába emigrált, ahol 1977. június 29-én Melbourne-ben halt meg. Molnár István 1934 és 1944 között tízszer szerepelt a magyar válogatottban, Kutasihoz hasonlóan 1947-ben vonult vissza az aktív sporttól. 1934-től a Nemzeti Sportuszoda titkáraként dolgozott, majd a második világháború után az Országos Testnevelési és Sporthivatal előadója volt. 1961-től az MTK-ban vízilabda szakoktató volt, 1962-ben a Fővárosi Elektromos Művek munkatársa lett. Közben, 1983-ban bekövetkezett haláláig 1953-tól kezdődően a Népstadion bemondójaként is dolgozott.

Fotó: ©CULTiRiS / Magyar Testnevelési és Sportmúzeum

Berzsenyi Ralph (1909. február 26.-1978. június 10.): a magyar sportlövészet egyik legeredményesebb versenyzője Beusterien Ralph néven született a horvátországi Fiume városában. 1933-ban a BEAC-nál kezdődött pályafutása, később a Budapesti Polgári Lövészegylet, a Budapesti Lokomotív és az Északi Járműjavító sportlövője volt. Másfél évtizeden át meghatározó tagja volt a magyar sportlövészet elitjének, jelentős sportsikereit a második világháború előtti években érte el. Valamennyi pisztolyos és puskás versenyszámban versenyzett, pályafutása során összesen kilenc egyéni és tizenkilenc csapatbajnoki címet szerzett. A magyar válogatottban először 1935-ben szerepelt, a nagy nemzetközi sikert pedig az 1936-os berlini olimpia hozta el számára, ahol a sportlövészet kisöbű puska versenyszámában a 300 kört teljesítő norvég Willy Rögberg mögött, a harmadik helyezett lengyel Wladyslaw Karaséval azonos, 296 körös lőeredménnyel a második helyen zárt. Bár a háború után még aktívan sportolt, az 1948-as olimpiai csapatba már nem került be, 1950-ben pedig lemondott a válogatottságról. Egyetemi hallgatóként ő alapította meg a Budapesti Egyetemi Atlétikai Club sportlövő szakosztályát, amelynek első lőmestere lett. 1935-ben a Pázmány Péter Tudományegyetemen orvosi oklevelet szerzett.

Fotó: pecsma.hu

Abay Nemes Oszkár (1913. szeptember 22.-1959. január 30.): a mai Szlovákia területén, a Pozsony vármegyei Magyardiószegen született, kétéves volt, amikor családjával Paksra költözött. A Dunában és a Hága-féle kosaras uszodában tanult meg úszni, gimnáziumi évei alatt 1929-ben lett a Pécsi Atlétikai Club sportolója. Még ebben az évben országos bajnokságot nyert száz méter gyorson és az ifjúsági válogatottba is meghívót kapott, ahol szintén diadalmaskodni tudott a négyszer százas gyorsváltó tagjaként. A következő években első pécsi úszóként szerzett országos bajnoki címet 200 méter gyorson és ugyanebben az évben, 1933-ban hívták be először a válogatottba is. 1935-ben kitüntetéssel diplomázott a pécsi egyetem jogi karán, ezt követően beválogatták a berlini olimpiai keretbe. Az Abay Nemes Oszkár, Csik Ferenc, Gróf Ödön, Lengyel Árpád összeállítású négyszer kétszáz méteres gyorsváltó Európa-csúcsot úszott az olimpiai döntőben és az amerikaiak, valamint a japánok mögött bronzérmet szerzett - Abay Nemes ennél jobb eredményt már nem is ért el pályafutása során. 1941-ben, huszonnyolc évesen hagyott fel az aktív sporttal, ezt követően ügyvédi irodát nyitott Pécsen, edzőként pedig a Pécsi Kinizsi úszóival foglalkozott. Később politikai karrierbe fogott, a Demokrata Néppárt jelöltjeként parlamenti mandátumot is szerzett. Az 1956-os forradalom bukása után a pécsi forradalmárok védőügyvédje volt, sikeres munkája miatt folyamatosan zaklatták és megfigyelték, majd 1958-ban alkalmatlannak nyilvánították munkája ellátására és eltiltották hivatásától. Miután az Ügyvédi Kamara bezáratta irodáját a vasasi bányában csillésként helyezkedett el, ahol üzemi baleset következtében halt meg. 1997-ben a pécsi Hullámfürdőben felépített új versenyuszodát róla nevezték el.

Fotó: musz.hu

Gróf Ödön (1915. április 15.-1997. január 16.): Abay Nemes pálya- és csapattársa a mai Horvátország területén található Netecsén született, Pécsett ismerkedtek meg. 1930-tól kezdődően a Pécsi Atlétikai Club sportolójaként versenyzett, első ifjúsági magyar bajnoki címét 1931-ben szerezte meg. 1933-ban hívták meg a berlini olimpiára készülő keretbe, egy évvel később az UTE-hoz igazolt. Az 1934-es Európa-bajnokságon a négyszer kétszázas gyorsváltóval aranyérmet szerzett, majd az 1936-os olimpiai bajnokcsapattal világcsúcsot és kétszer Európa-csúcsot úszott. 1945-ös visszavonulását követően az UTE, illetve az ÚJpesti Dózsa úszószakosztályának vezetője lett, tanítványai közül Magyar László az 1954-es torinói Európabajnokságon két ezüstérmet, a budapesti főiskolai világbajnokságon két aranyérmet nyert. Az 1956-os forradalom után külföldre emigrált és az Egyesült Államokban telepedett le. 1982-től a Magyarország örökös úszóbajnoka cím tulajdonosa.

Fotó: olympicstats.com

Mamusich Tibor (1911. november 19.-1999, október 22.): a vajdasági Szabadkán született, 1933 és 1941 között tízszer nyert magyar bajnoki címet evezésben. A Hungária Evezős Egylet sportolójaként az Európa-bajnokságok egyik legeredményesebb versenyzője, négyszeres aranyérmes és kétszeres ezüstérmes. Az 1936-os berlini olimpián a kormányos nélküli kettes tagjaként, Győry Károllyal indult el, ahol a negyedik helyen végzett. Az ötkarikás játékokon a kormányos kettes versenyszámban is elindultak, de a középfutamban már nem vettek részt.

Benda Antal (1910. április 14.-1997. január 29.): a vajdasági Bácspalánka szülötte, a kézilabdasport úttörői közé tartozik. Pályafutása során huszonkét alkalommal szerepelt a magyar válogatottban, az 1936-os berlini játékokon negyedik lett a nemzeti csapattal. A sportág ebben az évben mutatkozott be az ötkarikás játékok programjában - majd aztán 1972-ig nem -, az első találkozón a magyarok demoralizáló, 22-0-s vereséget szenvedtek a házigazda németektől, akik végül meg is nyerték az olimpiát. Benda az 1938-as világbajnokságon is szerepelt a nagypályás csapat tagjaként, amely bronzérmet szerzett a tornán. Az UTE játékosaként kétszer nyert nagypályás kézilabda magyar bajnokságot.

Fotó: olimpia.hu

Rákosi Ferenc (1908/1910. november 25.-1987. július 10.): Az első nagy magyar kézilabda-generáció képviselője Rikker Ferenc néven született a mai Szerbia területén található Pancsován. Pályafutása során az Elektromos MSE-ben szerepelt. 1936-ban tagja volt az olimpián negyedik helyen végző férfi kézilabda-válogatottnak. Két évvel később nagypályán bronzérmet szerzett a nemzeti csapattal a nagypályás világbajnokságon. A válogatottban 26 mérkőzésen képviselte hazánkat, hat bajnoki címet szerzett pályafutása során. 77 éves korában hunyt el Budapesten.

Fotó: arcanum digitális tankönyvtár

Bartalis Kálmán (1899. május 16.-1982. február): Minden idők egyetlen olimpián szereplő magyar lovaspóló-válogatottjának tagja a ma már Románia területén fekvő Szamosújávon született. Pályafutása során a Magyar Polo Clubban lovaspólózott és és 1936-ban az olimpiai keretbe is bekerült. A negyedik helyen végző válogatottban egy mérkőzésen kapott lehetőséget. A magyar hadseregben századosi rangon szolgált az ötkarikás játékok idején.  83 éves korában hunyt el.

Szentpály Imre (1904. november 15.-1987 január 24.): A magyar lovaspóló-válogatott csapatkapitánya Nagyváradon éátta meg a napvilágot. A Magyar Polo Club játékosaként utazhatott ki Berlinbe, ahol szerepelt a németek elleni két találkozón és az argentinok ellen elbukott bronzmérkőzésen is. A magyar hadsereg századosa volt az 1930-as években. 1987-ben Budapesten hunyt el.

Fotó: lovasok.hu

Endrődy Ágoston (1902. október 13.-1990. január 1.): A magyar lovasport egyik kimagasló alakja Kassán született. Tizennyolc éves volt, amikor felvették a Magyar Királyi Honvéd Ludovika Akadémiára, ahonnét tüzérdandárként szerelt le. Örkénytáborban lovaglótanári képesítést szerzett  és hamarosan az ország egyik legjobb lovasának számított. Díjugratásban is ért el sikereket, az olimpián a militaryban indult. Ebben a szakágban is rendelkezett nemzetközi győzelemmel rendelkezett, Pandúr nevű lovával ötödik helyen végzett a berlini ötkarikás játékokon. Csapatban a magyar trió vezetett, amikor Visy István lába lovát törte, így honfitársainknak fel kellett adnia a versenyt. Endrődyt 1939-ben csapatszolgálatra vezényelték, majd öt évvel később részt vett a dunántúli harcban. A háború során hadifogságba esett és csak 1948-ban térhetett haza. 1951-ben Nagy Britanniába emigrált, ahol belovaglóként, edzőként és versenyzőként is sokat tett a brit lósportért, sőt 1956-ban már ő volt az olimpiát nyerő brit válogatottnak. Külföldi tartózkodása alatt „Adj esélyt a lovadnak” címmel adott ki könyvet, amelyet az egyik legmérvadóbb szakirodalomnak tartanak. 88 éves korában Zürichben hunyt el.

Fotó: hunrowing.hu

Inotay Ákos (1911-1960): Az egykori kontinensbajnok evezős a ma Szerbiához tartozó Bácstopolyán született. Legnagyobb sikerét 23 éves korában érte el, amikor a nyolcas tagjaként 1934-ben Luzernben Európa-bajnoki címet szerzett. Két évvel később már nem került be a nyolcasba, így az olimpián a kormányos négyes tagjaként szerepelt. A magyar egységgel döntőbe jutott és az ötödik helyen végzett. Fiatalon, 49 éves korában hunyt el Budapesten.

Fotó: evezz.hu

Ballya Hugó (1908. július 20.-1995. január 8.): A II. világháború előtti evezősport egyik legsikeresebb versenyzője Kassán született. 1926-tól a Budapesti Evezős Egylet, majd 1931 és 1945 között a Pannónia Evezős Egylet színeiben versenyzett. 1931 és 1938-ben zsinórban hat Európa-bajnokságon volt tagja valamelyik érmes helyen végző magyar egységnek. Legnagyobb sikerét az 1933-ban és 1935-ben a kormányos nyolcasban elért Európa-bajnoki győzelmei jelentik. 1936-ban az olimpián, szintén nyolcasban a pontszerző ötödik helyen végzett. Pályafutása során összesen 9 magyar bajnoki címet szerzett. Majdnem negyedszázadon keresztül volt a Vasas edzője, míg a magyar evezős-válogatott szövetségi kapitányi tisztségét megszakításokkal 1948 és 1985 között töltötte be. 87 éves korában hunyt el Budapesten.

Szabó László (1908-1992): A magyar evezősport hőskorának egyik legjobbja a szlovákiai Sutón született. 1936-ban ő is tagja volt az olimpián ötödik helyet elérő nyolcasnak. Pályafutása során a Pannonia EC-ben evezett, tizenkilencszer nyert magyar bajnokságot. 1932-ben kormányos nélküli négyesben, 1933-ban és 1935-ben nyolcasban nyert Európa-bajnokságot, de két-két ezüst és bronzérmet is szerzett kontinensviadalokon. 1935-ben a főiskolai világbajnokságon is aranyérmes volt. 1992-ben hunyt el.

Fotó: Magyar Filmhíradó

Zsuffka Viktor (1910-2001): A II. világháború előtti egyik legjobb magyar atlétája a romániai Újmoldován született 110 évvel ezelőtt. 1927 és 1945 között a Magyar Atlétikai Club színeiben versenyzett. 1931-ben tízpróbában a magyar bajnokság ezüstérmese volt, majd áttért a rúdugrásra. Összesen nyolcszor nyert rúdugrásban országos bajnoki címet. 1934-ben negyedik volt az Európa-bajnokságon, a berlini olimpián a pontszerző hatodik helyen végzett. 1945-ben az Egyesült Államokba emigrált, 91 éves korában San Franciscóban hunyt el.

Fotó: MTI

Németh Imre (1917. szeptember 23.-1989. augusztus 18.): A kalapácsvetés első magyar olimpiai bajnoka Kassán született. Pályafutását huszonegy évesen kezdte a MAC-ban, majd a Toldi Miklós SE és a Budapesti Vasas atlétája volt. 1948-ban a londoni olimpia előtt világcsúcsot ért el, emiatt a teljesítménye miatt az olimpiai megnyitón ő vihette a magyar zászlót. A brit fővárosban aztán igazolva a papírformát megnyerte az ötkarikás játékokat. A kalapácsvetés világrekordját további két alkalommal javította meg. 1952-ben szintén ő volt a magyar csapat zászlóvivője, Helsinkiben bronzérmes lett. 1960-ig tartó sportpályafutása során összesen 24 magyar bajnoki címet szerzett egyéniben és csapatban, magyar viszonylatban a kor egyik legjobb diszkoszvetőjének is számított. 1949 és 1953 között országgyűlési képviselőként is tevékenykedett, 1953 és 1980 között ő volt a Népstadion első igazgatója, valamint a Magyar Atlétikai Szövetség elnöki tisztségét is betöltötte. Fia, Németh Miklós 1976-ban Montrealban a gerelyhajítás olimpiai bajnoka lett. Németh Imre 72 éves korában, Budapesten hunyt el.

Fotó: huszadikszazad.hu

Kövi Mária (1924. október 20.-2013. október 28.): A Marosvásárhelyen született tornásznő 15 évesen a Budapesti Postásban kezdte pályafutását, majd 1949 és 1952 között a Vasas sportolója volt. 1948-ban Londonban az összetett csapat tagjaként ezüstérmet szerzett, majd négy évvel később csapatban ismét másodikként végzett az olimpián, a kéziszer csapattal pedig bronzérmes lett. Visszavonulását követően a magyar női tornászválogatott edzője lett, valamint a budapesti Órások Szövetkezeténél dolgozott osztályvezetőként. 89 éves korában hunyt el Budapesten.

Fotó: hunfencing.hu

Bay Béla (1907. február 8.-1999. július 26.) A magyar sport egyik utolsó vívómestere a ma Románia területén fekvő Szinérváralja szülötte. Majdnem három évtizeden keresztül tartó pályafutása során a Szatmári SE, a BEAC, és a Budapesti Haladás színeiben sportolt. Mindhárom fegyvernemben az ország legjobbjai közé tartozott, sőt az 1933-as főiskolai világbajnokságon tőrrel, karddal és párbajtőrrel is ezüstérmes volt csapatban. Európa-bajnokságról a legjobb eredménye az 1935-ben tőrcsapatban elért bronzérem. Két olimpián vett részt (1936, 1948), Londonban a párbajtőr és a tőrcsapattal is egyaránt az ötödik helyen végzett. Alig 30 éves korában jogi oklevelet szerzett, majd már aktív pályafutása során elkezdett edzősködni. Főszerepet játszott abban, hogy a magyar vívósport meg tudott maradni a világ élvonalban: a londoni olimpián ő volt a vívóválogatott vezetőedzője, majd megszakításokkal több évtizeden keresztül volt szövetségi kapitány. Irányításával a magyar vívók nyolc olimpián 41 érmet nyertek. Olyan sportolók voltak a tanítványai, mint Ágoston Judit, Fenyvesi Csaba, Bóbis Ildikó, Erdős Sándor vagy Kamuti Jenő. Halálát követően a Gyermek-Ifjúsági és Sportminisztérium megalapította a Bay Béla-díjat, amelyet a jelentős nevelő-oktató munkát végző edzők kaphatnak meg.

Henney Imre (1913. július 14.-1989. szeptember 6.): A II. világháború utáni egyik legjobb magyar párbajtőröző a ma Montenegróhoz tartozó Kotorban született katonacsaládba. Családja 1931-ben a nevét Hagenről Henneyre magyarosította. Katonai tanulmányai a Ludovika Akadémia II. csoportjában folytatta, itt ismerkedett meg a sporttal. A hadseregben alezredesi rangig jutott, a II. világháborúban repülősként aktívan részt vett. Kezdetben öttusázott, majd egyre inkább a párbajtőrvívás felé fordult. Sportpályafutását a Vasasban és a BHSE-ben töltötte. Két olimpián vett részt 1948-ban és 1952-ben is tagja volt az olimpiai ötödik helyezett párbajtőr-csapatnak. Háromszor nyerte meg egyéniben a magyar bajnokságot párbajtőrben.1956-ban a forradalom leverése után elhagyta az országot és Kanadában telepedett le. Évekig volt a Torontói Egyetem vívómestere, lánya Mariann szintén olimpiai résztvevő volt. Henney Imre 1989. szeptember 6-án hunyt el Torontóban.

Fotó: Magyar Sportmúzeum

Hátszegi József (1904. január 13.-1988. január 18.): A Hatz József néven született tőrvívó a ma már Szerbiához tartozó Aracson született. Édesapja katonatiszt volt, gyermekeit szintén erre a pályára szánta. Hatz a MAC, a Honvéd Tiszti Vívó Klub és az UTE színeiben teljesítette sportpályafutását. Legnagyobb nemzetközi sikerének az 1933-ban elért világbajnoki bronzérem számít a tőrcsapattal. Két olimpián (1936, 1948) vett részt, Londonban tagja volt a negyedik helyezett csapatnak. Egyéniben háromszor, csapatban nyolcszor volt magyar bajnok. Visszavonulása után a Magyar Néphadsereg Sportiskola parancsnoka volt ezredesi rangban. A vívástól haláláig nem szakadt el, dolgozott a BSE-nél, az Újpesti Dózsánál és a Budapest Honvédnál is. Bátyja Hátszegi Ottó (1902-1977) többszörös világbajnoki érmes tőrvívó.

Fotó: vasassc.hu

Jeney László (1923. május 30.-2006. április 24.): Minden idők egyik legjobb magyar vízilabda-válogatottjának a kapusa a romániai Kolozsvárott született. A MAC, a Vasas, az FTC és a Budapesti Honvéd csapataiban játszott. Négy olimpián vett részt: 1952-ben és 1956-ban olimpiai bajnok lett, 1948-ban ezüstérmes, 1960-ban bronzérmes volt. 1954-ben és 1958-ban az Európa-bajnokságot nyerő magyar válogatottaknak is tagja volt. Karrierje során három alkalommal nyert magyar bajnoki címet. Visszavonulása után egy budapesti éttermet vezetett évtizedekig. Nyolcvanhárom éves korában érte a halál Budapesten.

Fotó: olimpia.hu

Csermák József (1932. február 14.-2001. január 14.): A magyar sporttörténelem második kalapácsvető olimpiai bajnoka a ma már Szlovákiához tartozó Szencen született. Németh Imre olimpiai győzelmének hatására döntötte el, hogy sportolni fog. Sportpályafutása (1950-1962) tapolcai sportegyesületek tagja volt. 1952-ben 60.34 méteres, óriási világcsúccsal olimpia bajnok lett kalapácsvetésben, ő volt az első aki átlépte a 60 méteres álomhatárt. 1956-ban ő vihette a magyar csapat zászlaját az olimpiai megnyitón, Melbourne-ben az ötödik helyen végzett címvédőként. Kijutott a római olimpiára is, ám ekkor már nem tudott túljutni a selejtezőn. 1967 és 1970 között a magyar atlétaválogatott dobóedzője volt, az ő felkészítésével lett olimpiai bajnok Zsivótzky Gyula 1968-ban. Hatvankilenc éves korában Tapolcán hunyt el.

Fotó: olimpia.hu

Korondi Margit (1932. június 24.-): A magyar sporttörténelem egyik legsikeresebb tornásznője a ma már Szlovéniához tartozó Celjében született. A sportággal testnevelő tanár édesapja ismertette meg, 1948 és 1956 között a Vasas sportolója volt. 1952-ben a Helsinkiben rendezett olimpián hat érmet szerzett (ilyen bravúrra azóta sem volt képes magyar tornász): felemás korláton olimpiai bajnok lett, csapatban ezüstérmes, egyéni összetettben, gerendán, talajon és a kéziszer csapattal pedig bronzérmes lett. Egy súlyos sérülést követően három évig nem versenyezhetett, de az 1956-os olimpiát megelőzően visszatért. Melbourne-ben tagja volt az olimpiát nyerő kéziszer csapatnak, míg a tornászcsapattal ezüstérmes lett. Az olimpia után nem tért haza, Houstonban telepedett le, majd Los Angelesbe költözött. Az Egyesült Államokban tanársegédként dolgozott a Kalifornia egyetemen, valamint különböző tornaszaklapokban publikált.

Fotó: Magyar Sportmúzeum

Róka Antal (1927. június 25.-1970. szeptember 16.): Minden idők legsikeresebb magyar távgyaloglója a mai Románia területén található Kászonújfaluban született. A soproni tiszti iskola növendéke volt, a II. világháborúban angol hadifogságba esett. A háborúból való visszatérése után az UTE, a BEAC,a MEFESZ és a Budapesti Honvédban sportolt. Legnagyobb sikerét 1952-ben érte el, amikor 50 kilométeres gyaloglásban olimpiai bronzérmes lett. Korábban egyetlen magyar gyalogló sem szerzett érmet ötkarikás játékokon. Két évvel később az Európa-bajnokságon szintén a dobogó alsó fokára állhatott fel a leghosszabb távon. 1952 és 1956 között három világrekordot állított fel, Melbourne-ben ötödik lett. Az olimpia után mérgezéses tüneteket produkálva került kórházba, majd politikai nyomásra be kellett fejeznie a karrierjét. 1970-ben hunyt el Siófokon, mivel politikai üldözött volt, így halála meglehetősen gyanús körülmények között történt.

Fotó: olimpia.hu

Tábori László (1931. július 6.-2018. május 23.): Az  nagy  magyar középfutó-generáció prominens tagja Kassán született. Karrierje akkor indult be igazán, amikor az 1950-es évek elején Budapestre költözött és Iglói Mihály tanítványa lett. Pályafutása során három világrekordot állított fel: kétszer a 4x1500-on világcsúcsot futó váltóval ért el kimagasló eredményt, 1955-ben Oslóban pedig beállította az 1500 méteres síkfutás világcsúcsát. 1956-ban részt vett az olimpián és 1500-on a negyedik helyen végzett, míg 5000-en az olimpiai pontot jelentő hatodik pozícióban ért célba. Az ötkarikás játékok után az Egyesült Államokba költözött és csak azért nem vehetett részt a római olimpián is, mert akkor még nem kapta meg az amerikai állampolgárságot. Los Angelesben és San Franciscóban is edzősködött, tanítványai közül Miki Gorman New Yorkban és Bostonban is nyert maratonit, míg Jacqueline Hansen kétszer döntötte meg a leghosszabb táv világcsúcsát. Táborit 1979-ben a tekintélyes Runners World magazin az év edzőjének választotta. Az egykori világcsúcstartó 2018. május 23-án hunyt el Los Angelesben.

Fotó: olimpia.hu

Bodnár András (1942. április 9. -): A magyar vízilabdasport egyik legsikeresebb játékosa az ukrajnai Ungváron született. Négy olimpián vett részt, 1964-ben Tokióban tagja volt az olimpiai bajnok válogatottnak, 1972-ben ezüstérmes, 1960-ban és 1968-ban bronzérmes. Pályafutása során az Egerben és az OSC-ben játszott, hétszeres magyar bajnok volt játékosként. Nyert Európa-bajnokságot (1962), világbajnokságot (1973) és Bajnokcsapatok Európa Kupáját is (1972, 1978). Úszóként többször volt érmes a magyar bajnokságon. 1968-ban orvosi diplomát szerzett, dolgozott a Magyar Vízilabda Szövetség elnökeként és a Magyar Úszó Szövetség alelnökeként is.

Fotó: egrisztorik.hu

Frank Mária (1943. szeptember 8.-1992. november 20.): Az 1960-as évek egyik legjobb hazai női gyorsúszója a szerbiai Nagyberecsken született. Az Egerben illetve az OSC-ben úszott, tizenöt évesen már tagja volt az Európa-bajnokságon szereplő magyar váltónak. 1960-ban a 4x100-as gyorsváltóval negyedik lett a római olimpián, majd négy évvel később ezt az eredményt megismételte a magyar kvartett. Legnagyobb sikerének a tíz magyar bajnoki címe mellett az 1962-es Európa-bajnoki bronzérem (a vegyesváltóval) és az 1963-as Universiadén szerzett két ezüstérem (100 illetve 400 gyorson) számít. A tokiói olimpia után fejezte be a sportpályafutását, majd gyermekgyógyászként helyezkedett el. A „Magyarország örökös úszóbajnoka” címmel is kitüntetett sportolónő 49 éves korában hunyt el Egerben. Nevét a Gyermekek Gyógyításért Alapítvány által létrehozott emlékplakett őrzi.


Írta: Dorogi László és Kálovics Tibor 

 

http://www.sportfaktor.hu/./pages/sportfaktor/contents/article/56337/pics/lead_800x600.jpg
Kézilabda,birkózás,atlétika,Torna,Vízilabda,Úszás,vívás,Lovas sportok,Sportlövészet,Evezés,olimpia

További cikkek

Egyéni sportok

Gyulai Memorial: a világranglista-első is indul 110 gáton

2020.08.12. 13:20
Újabb neves indulót jelentettek be a jövő hét szerdán megrendezésre kerülő Gyulai István Memorial Atlétikai Magyar Nagydíj szervezői. A 110 méteres gátfutás …

Külföldi foci

Közvetítések: BL-negyeddöntőt és legendás vízilabdázókat is látunk

2020.08.12. 07:30
A mai nap közvetítései közül az Atalanta-PSG BL-negyeddöntő valamint a Millenium Masters vízilabdacsapat mérkőzése emelkedik ki.

Egyéni sportok

Atlétika: Kozák Luca egyéni csúcsot repesztett

2020.08.11. 21:05
Gátfutónk 12.83 másodperces egyéni csúccsal a harmadik helyen zárt női 100 méter gáton a finnországi Paavo Nurmi Játékok elnevezésű atlétikai versenyen.

Csapatsportok

Kézilabda: szeptemberben lehet a SEHA liga fináléja

2020.08.11. 18:25
Ahol jó eséllyel a Telekom Veszprém csapata is ott lesz, ehhez már csak hoznia kell a kötelezőt a Vojvodina ellen.

Egyéni sportok

Úszás: legyőzte a leukémiát, visszatérhet a japán úszónő

2020.08.11. 14:15
Augusztus végén újra versenyezhet Ikee Rikako japán úszónő, aki legyőzte a rákot.

Csapatsportok

Tévé előtt izgulhatunk, hogy miképpen alakul az El-elődöntő párosítása

2020.08.11. 07:30
A két El-negyeddöntő mellett kapunk itthonról női vízilabda Magyar Kupa mérkőzéseket, sznúker vb-t és női teniszt is.

Egyéni sportok

Atlétika: remek formában van Halász Bence

2020.08.10. 16:15
Kicsit bánkódhat is kiváló kalapácsvetőnk, hogy egy évvel elhalasztották a tokiói olimpiát.

Csapatsportok

Elhunyt Györe Lajos vízilabda mesteredző

2020.08.08. 18:00
Életének 73. évében elhunyt Györe Lajos vízilabda mesteredző.

Egyéni sportok

Atlétika: a 110 gát sztárjai részt vesznek a Gyulai Memorialon

2020.08.07. 15:25
A férfi 110 méteres gátfutás lehet majd az augusztus 19-i Gyulai István Memorial Atlétikai Magyar Nagydíj egyik csúcsszáma.

Csapatsportok

Kézilabda: rohamtempóban zavarnák le a románok a bajnokságot

2020.08.07. 13:50
A Román Kézilabda szövetség elnöke azt tervezi, hogy 45 nap alatt játsszák le a férfi és női kézilabda élvonal következő idényét.