Elhunyt az olimpiai bajnok Csollány Szilveszter
Ötvenegy éves korában elhunyt Csollány Szilveszter olimpiai, világ- és Európa-bajnok tornász, az Újpest, a Dunaferr és a Honvéd korábbi sportolója.
A Magyar Torna Szövetség és a Magyar Olimpiai Bizottság mély fájdalommal tudatja, hogy az olimpiai, világ- és Európa-bajnok tornász, Csollány Szilveszter 51 éves korában elhunyt. Az olimpiai bajnok tornász nemcsak sportolóként ért el kimagasló eredményeket, hanem kiváló férj és nagyon jó édesapa is volt – közölte a szövetség hétfőn. Csollány Szilveszter közel két hónapja került kórházba koronavírus-fertőzéssel.
Csollány Szilveszter 1970. április 13-án született Sopronban. Győrben kezdett el tornázni, első jelentősebb versenyén két ötödik helyet szerzett (gyűrűn és lólengésben) az 1986-os ifjúsági Európa-bajnokságon. 19 éves korában került be a magyar tornász-válogatott keretében, ám a stuttgarti világbajnokságon még csak tartalékként számoltak vele. Ebben az évben már mesterfokú bajnoknak mondhatta magát, kedvenc szerén a gyűrűn.
1990-ben érte el első jelentősebb eredményét, amikor gyűrűn a harmadik helyen végzett az Európa-bajnokságon. Egy évvel később lólengésben aratta a legnagyobb sikerét, amikor is megnyerte az Európa-kupát. Három számban indult a párizsi világbajnokságon, gyűrűn ezüstérmet szerzett, majd a budapesti Európa-bajnokságon ismét a dobogó harmadik fokára állhatott fel. Élete első olimpiáján Barcelonában pontszerző lett a gyűrűn hatodik helyezésének köszönhetően, de csapatban és egyéni összetettben is helytállt és zárt a kilencedik pozícióban.
Az olimpiát követő évben teljesítette sorkatonai szolgálatát és bár magyar szinten a legjobbnak számított, a világbajnokságon némi formahanyatlás után ismét csak tartalékként számoltak vele. Az 1994-es világbajnokságon nem sikerült jól bemutatnia addigi legnehezebb gyakorlatát, így meg kellett elégednie a hetedik hellyel. Az Európa-bajnokságon kárpótolhatta magát, mivel a kontinensviadalon harmadszor is bronzérmet szerzett. Egy évvel az Atlantában rendezett olimpia előtt St. Louisba költözött, ahol edzőként is dolgozott. A környezetváltás miatt nem tért haza sem a magyar bajnokságra, sem az Európa-bajnokságra.
Az ötkarikás játékokat megelőzően aztán Puerto Ricóban a világbajnokságon megint felállhatott a dobogóra, annak is a második fokára. Bár több szeren és összetettben is indult nagy versenyeken ezután is, ám ekkor már csak a gyűrűre fókuszált. A döntést az olimpiai eredménye igazolta: hatodikként jutott be a gyűrű döntőjébe és a fináléban az olasz Jury Chechi mögött, a román Dan Burincával holtversenyben a második helyen végzett. Az év végén természetesen őt választották meg az év legjobb magyar tornászának.
1997-ben tért haza az Egyesült Államokból és rögtön meg is nyerte a magyar bajnokságot. A világbajnokságon megint a második helyen végzett gyűrűn, és ebben az évben is megválasztották sportága legjobb magyar képviselőjének. Első nagy győzelmét 1998-ban aratta, amikor is a szentpétervári Európa-bajnokságon nem talált legyőzőre. Az év során több Grand Prix-viadalt és világkupa-versenyt is megnyert, ráadásul a vk-döntőben sem talált legyőzőre. Az 1999-es évben összesen három Grand Prix-versenyen diadalmaskodott, ám a világbajnokságon negyedik alkalommal is az ezüstérem jutott számára.
Nem indult jól számára a 2000-es év, mivel az előolimpián egy sérülés miatt kénytelen volt vissza lépni. Két GP-viadallal jelezte, hogy a formájára a rövid kihagyás nem volt hatással, Brémában azonban nem tudott címet védeni az Európa-bajnokságon, miután a dobogó második fokára állhatott fel. Miután a címvédő Chechi sérülés miatt kihagyni kényszerült az olimpiát, így Csollány az ötkarikás játékok egyik legnagyobb esélyesévé lépett elő.
Bár több szeren is kivívta az ötkarikás kvótát, de a gyűrű kivételével mindegyiktől visszalépett és az egyéni összetettet is csak bemelegítésnek használta. A szeptember 24-én rendezett döntőbe az első helyen jutott be bolgár riválisával Yordan Yovchevvel holtversenyben. A fináléban aztán nem volt kérdés, hogy ő a legjobb: 9.850-ös pontszámát meg sem tudták közelíteni a többiek, így élete legjobb gyakorlatát bemutatva olimpiai bajnok lett.
Az olimpia záróünnepségén abban a megtiszteltetésben volt része, hogy ő vihette a magyar zászlót. A nagy siker elérése után sem állt le: újfent mesterfokú magyar bajnok lett, valamint ismét megnyerte a világkupát. Ezúttal nemcsak a legjobb magyar tornásznak, de az év magyar férfi sportolójának is megválasztották decemberben.
2001-ben, immáron a Bp. Honvéd tornászaként (korábban az Újpest és a Dunaferr színeiben sportolt) két vk-versenyt nyert meg az év elején, valamint a brisbane-i Jóakarat játékokon is első lett a kedvenc szerén. A világbajnokságra nagy esélyesként utazott ki, ám ötödik alkalommal is "csak" az ezüstérem jött össze számára.
Úgy vágott neki a 2002-es évnek, hogy az év legfontosabb versenye számára a debreceni világbajnokság lesz, ahol megszerezheti a tarsolyából hiányzó világbajnoki győzelmet. Az Európa-bajnokságot valamint a világkupát ennek is rendelte alá, mindkét megmérettetésen bronzérmez szerzett. A Főnix Csarnokban rendezett vb-n aztán hibátlan gyakorlatot produkálva, teljesítményére 9.725-ös pontszámot kapva hazai közönség előtt lett világbajnok. Mint később kiderült, ez volt az utolsó nagy versenye és így a búcsú mindenképpen méltóra sikerült. Az év végén megint őt választották meg az év sportolójának.
Ekkor már majdnem másfél évtizede volt tagja a legszűkebb elitnek, így úgy döntött, hogy a 2003-as évet kihagyja. A magyar csapat nem tudta kivívni a világbajnokságon az olimpiai indulás lehetőségét, így eldőlt, hogy Athénban nem tudja megvédeni címét. Emiatt 2003. augusztus 18-án bejelentette visszavonulását.
Pályafutása befejezése után dolgozott a vendéglátóiparban, tornaedző volt Izlandon, részt vett több televíziós sportvetélkedő-műsorban valamint egy tornatermet is elneveztek róla Pécs-Vasason.
