Elhunyt Csapó Gábor
72 éves korában elhunyt Csapó Gábor, a magyar vízilabda egyik legnagyobb legendája.
Budapesten született 1950. szeptember 20-án. A vízipólóban járatosak – de talán a tágabb értelemben vett sportrajongók is – tudják, hogy Dudi a beceneve, amelyet születése pillanatában kapott az édesanyjától, öt kiló tíz dekával született ugyanis. A súlyával tehát zsenge gyermekkorától kezdve nem volt baj, a megfelelő magassága azonban sokáig nem volt meg hozzá, mígnem tizenhárom éves korában egy év alatt közel harminc centit nőtt, s hirtelen 196 centi lett.
De a vízilabdázást már kilencévesen elkezdte, 1972-ig az Újpesti Dózsa, 1973-ig Szegeden a SZEOL AK, 1984-ig a Budapesti Vasas, majd 1985-től 1986-ig az olasz Syracusa Palermo játékosa volt. Csapó több mint egy évtizeden át volt a Vasas vízilabdacsapatának centere, ezalatt kilenc magyar bajnokságot (1975-1977, 1979, 1980-1984), két Magyar Kupát (1981, 1983), világkupát (1979), valamint két BEK-győzelmet (1979, 1984) szerzett.
1970-ben Gyarmati Dezső háromszoros olimpiai bajnok vízilabdázó hívására került a magyar válogatottba. A rendkívül jó fizikai adottságokkal rendelkező, kiválóan úszó újonc, nemsokára főszereplővé lépett elő. 1973-ban a belgrádi világbajnokságon győztes vízilabda válogatott “csodafegyvere” lett, amikor a döntőben az oroszok ellen ötből három gólt lőtt.
Pályafutásának csúcsát az 1976-os montreali, a győztes olimpia jelentette, de részese volt a válogatott 1980-as moszkvai olimpiai bronzérmének is. Tagja volt a Bécsben (1974), és Jönköpingben (1977) Eb-nyertes csapatnak is. Éremgyűjteményét egy Eb-ezüstérem (1983) és három világbajnoki ezüstérem (1975, 1978, 1982) egészíti ki. A magyar válogatottban 1970-től 1983-ig összesen 272 alkalommal szerepelt.
A vízilabda mellett 1972-től 1973-ig a szegedi József Attila Tudományegyetemen, majd 1973-tól a budapesti Eötvös Loránd Tudományegyetemen jogot hallgatott. 1977-ben állam- és jogtudományi doktori oklevelet szerzett. A szakedzői iskolát a jogi egyetemmel párhuzamosan végezte el.
Az aktív sportolást 1986-ban fejezte be. A válogatottól egy 1993-ban lejátszott világválogatott elleni mérkőzésen vonult vissza. 2000-ben beválasztották az évszázad magyar vízilabda-válogatottjába. Visszavonulása után 1990-ig a Syracusa Palermo, majd 1992-től 1993-ig a Vasas-Plaket vezetőedzője volt. 1994-ben Faragó Tamással Budapesten vízilabda-iskolát nyitott és egy informatikai cégnél jogászi állást vállalt. 1998-ban jelölték a vízilabda-szövetség elnökének, de nem vállalta a jelölést. 2001-től ismét edzősködött, először az UTE, majd 2003-tól az FTC vízilabdacsapatánál.
1986-tól a Vasas örökös bajnoka, 2000-ben aranygyűrűvel tüntették ki. 2008-ban edzői munkásságát a Főváros Pro Urbe Díjjal jutalmazta.
Az edzői és a jogi munkáján kívül sokat szerepelt a televízióban is különböző műsorokban. 1979-ben – Tarján Györgyi és Gálffi László mellett – főszereplője volt a Bacsó Péter rendezte Ki beszél itt szerelemről? című magyar filmnek.
Hobbijai közé tartozik a kártya és a tenisz is. Zsófi lánya, aki az Egyesült Államokban él és a Coloradói Egyetemen közgazdasági jogot tanít, ismert élvonalbeli teniszező volt.
2006-ban jelent meg Szerelmeim című könyve, amelyet még a nyolcvanas évek közepén, olaszországi légiós időszaka alatt kezdett el írni, majd 2005-ben folytatott. Az anekdotákban gazdag könyvben a póló mellett helyet kapott többek között az angoltanulás, a tenisz és a futball is, amely szintén nagy szerelem volt Csapó Gábor életében.
A sport volt az, ami mindig is érdekelte, és bár tekintélyt parancsoló termete miatt behatárolt volt a választása, jól választott a vízilabdaval. Hiszen mind a Vasas játékosaként, mind a válogatott tagjaként világraszóló sikerek részese volt. Sorra jöttek a bajnoki aranyak, a kupagyőzelmek, a nemzetközi klubsikerek, a válogatottal pedig Európa- és világbajnoki győzelem, és mindezek betetőzéseként az 1976-os montreali olimpia aranyérme.
